2017. március 9., csütörtök

Szurovecz Kitti nálunk járt!

Helló, Molyok! 
A minap nálunk járt az elbűvölő írónő, Szurovecz Kitti, aki legújabb regényéről és írói munkásságáról mesélt nekünk, itt, Jászberényben. 
Kitti egy végtelenül kedves nő, remek humorral és nagyon nagy szívvel, amit azonnal észre is vettünk, amint kezdetét vette a találkozó. Remélem találkozunk még, és ha tehetitek, mindenképp menjetek el, ne hagyjátok ki! 



A könyvről: 
Cím: Hópelyhek a válladon 
Kiadó: Athenaeum 
Oldalak száma: 352 
Fülszöveg: Arlene ​28 éves tévériporter, aki a munkájában és a házasságában egyaránt kiégett; mindennapjai egyetlen érdekes színfoltja ötéves lánya. A fiatal anyuka már jó ideje úgy érzi, csupán statisztaszerepet játszik saját életében, amikor egy nap úgy dönt, elhagyja a férjét, és a kis Laurennel együtt nagyanyja házába költözik, a városba, ahová legszebb gyermekévei kötik. 
Hayden 33 éves művészi jégszobrász, jóképű és titokzatos. Városszerte pletykák célpontja, hiszen apjával és húgával él, látványos karrierje ellenére sincsenek közeli barátai, mosoly pedig kizárólag akkor villan fel borostás arcán, ha imádott jégszobraival foglalatoskodhat. 
Kettejük találkozása sorsszerű. Arlene az első pillanattól ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy boldoggá tegye a férfit, akiből valósággal árad a szomorúság. Hayden nehezen, de megnyílik felé, a legfontosabb dolgot azonban jóhiszeműen elhallgatja előle, és ezzel nemcsak a nőt, de a kislányát is veszélybe sodorja… 


Írói kérdések: 



Hogyan kezdesz bele az írásba? 
Komoly terveket szövök, mielőtt elkezdeném az aktuális regényt, először nagyon alaposan és részletesen kitalálom, mit szeretnék, aztán elmesélem a férjemnek és a kiadó főszerkesztőjének is. Csak ez után kezdek hozzá az érdemi munkához.
[A legújabb regénye, A sokszívű is egy komoly témát fog boncolgatni. szerk.]

A Hópelyhek a válladon mennyire önéletrajzi mű? 
Á, ez nagyon gyakori kérdés, sokszor megkapom. Emlékszem, a kiadás előtt nagyon izgultam, hogy vajon mennyit képzelnek majd bele az emberek, és mit gondolnak majd rólam, ha elolvassák, de szerencsére nagyon jól sült el a dolog! Nekem kétszer is volt részem borderline párkapcsolatban, és ez megalapozta a Hópelyhek a válladon történetét. Ettől függetlenül a főhősnőm, Arlene története nem egy az egyben az én történetem.

Hogyan lehet eligazodni, uralkodni magunkon egy ilyen kapcsolatban? 
Nem lehet, sajnos ezekben a kapcsolatokban mindig a borderline szindrómás fél irányít. Ha például nem érzel valamit, ő képes elhitetni veled, hogy mégis. Könnyen kivetíti rád a saját érzéseid, így táplálva beléd a szeretetet, vagy épp a bűntudatot. Az érzelmi manipuláció nagy mestere, és jöhet köztetek bármilyen konfliktus, amiatt végül te érzed magad hibásnak. 

[A könyvben nagyon sok ilyen szituáció adódik, amiben Hayden érzelmileg manipulálja a főhősünket, még végül ő érzi magát őrültnek. szerk.

Mi motivált, hogy megírd ezt a könyvet? 
Én is gyógyultam az írása közben, és azt szerettem volna, hogy Arlene története által más is felismerje, ha bántalmazó kapcsolatban él. És ami a legfontosabb: merjen kilépni belőle.

Mit tartasz fontosabbnak, a szenvedélyt vagy a biztonságot? 
A szenvedély fontos, de sok év után érthető, hogy már nem lángol úgy két ember között, mint a kapcsolat elején, akkor sem, ha egyébként nagyon szeretik egymást. Sokat kell tenni a párkapcsolatba azért, hogy időről időre fel lehessen ébreszteni. 

Interjúnk: 

Nagyon nagy pillanat volt, köszönjük, Kitti! 

Nehéz Magyarországon érvényesülni, mint író? 
Igen, manapság nagyon nehéz érvényesülni Magyarországon íróként, főleg azért, mert ha valaki elsőkönyves szerző, sajnos fennáll a veszélye annak, hogy a könyvét, bármilyen jó is, a kiadók nem merik befogadni, mert tartanak a túlzott üzleti kockázattól. Hiszen egy kezdő írónak nincsen még olvasótábora. Az elsőkönyveseknek azt ajánlom, mindenképp publikáljanak először webes felületen, ingyen, és gyűjtsenek maguk köré olvasókat – így sokkal jobb eséllyel indul a kiadók előtt is a kézirat.

Mi inspirál, ha éppen elfogy az ihlet?
Ha elfogy az ihletem, akkor én hetekig nem írok semmit, nem erőltetem, mert abból úgysem születik semmi jó. Megvárom, amíg visszatér hozzám és akkor újult erővel vetem bele magam a készülő kéziratomba.

Milyen érzés, hogy a könyvedet bármikor elolvashatja valaki? Hiszen ez a lelked egy darabja tulajdonképpen… 
Eleinte nagyon furcsa érzés volt, féltem az emberek reakciójától, de mára elmondhatom, hogy sikerült elfogadnom, nem lehet másokat megérintő, jó regényt írni úgy, ha kihagyjuk belőle a saját lelkünket. Szóval ezzel a gondolattal minden szerzőnek idejekorán érdemes megbarátkoznia.

(SPOILER) 

A könyv végén viszont Hayden felbukkan Juliával, és itt a történet hirtelen megszakad. Nem tervezel úgy könyvet írni, folytatni a történetet? 
Nem szeretnék belőle második részt írni, mert azt akartam, hogy az olvasó gondolja tovább, mi lesz most. Hogy Hayden azért jött vissza, hogy szemmel tarthassa Arlene-t? Vagy csupán eldöntötte, hogy Julia lesz a következő áldozata? Azt szerettem volna ezzel a befejezéssel érzékeltetni, hogy egy ilyen férfi, mint Hayden, soha nem áll le és csak rajtunk múlik, hagyjuk-e hogy visszatérjen az életünkbe, vagy sem.

Az a rész viszont nagyon megmaradt bennem, amikor Hayden kezet emelt Arlene-ra, és utána úgy viselkedett, mintha nem történt volna semmi. Például az, amikor beleverte a lány fejét a szekrénybe, majd később úgy ment oda hozzá, mintha Arlene hibájából történt volna az egész. Itt ugye betelik a pohár a lánynál, ezután pedig úgy tűnik, mintha Arlene nagyon könnyen túllépett volna Haydenen. De ez tényleg így van? Próbáltad háttérbe szorítani Hayden-t, és úgy voltál vele, hogy akkor most érkezett el Colin ideje? 
Arlene csupán ráébredt arra, hogy Hayden ugyanúgy bántja őt, ahogyan az apja bántotta gyermekkorában. Nem csoda, hogy az első komoly dühkitörése után elhagyta. Nem arról volt szó, hogy nem szerette, a mai napig szereti, de belátta, hogy ők ketten elpusztítanák egymást, így esélyük sincs együtt egy boldog kapcsolatra. Míg a férjével tud békében, kiegyensúlyozottan együtt élni. Arlene számára pedig ez a legfontosabb.

Akkor a szerelem pedig előbb-utóbb visszaitta magát a kapcsolatukba Colinnal? Mert ugye ez volt a probléma, azért váltak el, mert elhidegültek egymástól. 
Azért még nagyon sokat kell tenniük, hogy együtt újra boldogok legyenek. Ha lesz majd hat-hét éves párkapcsolatod, akkor meg fogod látni, hogy hat év után az ember már nem úgy szeret, ahogyan az első néhány hónap idején. Persze, sokkal mélyebben szeret, de ekkor már nem szerelemről, hanem társszeretetről beszélünk. Ilyenkor már sokat kell tenni azért, hogy ne csak anya és apa legyünk egymásnak otthon, hanem nő és férfi is. Rengeteg energiát kell belepakolni a kapcsolatba, hogy időről időre felbukkanjon ott a szenvedély is, ahol szeretet van.

Arlene édesanyja azért volt annyira Hayden ellen, mert nem akarta, hogy a lánya olyan sorsra jusson, mint ő? 
Pontosan. Igazából ő attól féltette, és azért volt annyira ellenséges, hogy nehogy a lánya is egy olyan ember mellett kössön ki, aki tönkreteszi az életét, pont úgy, ahogy Arlene apja tette vele. Csupán óvni akarta a lányát, és tudta, hogy Colin mellett biztonságban van. 




Ezúton is köszönjük Kittinek az interjút, és azt, hogy időt szánt ránk. Örök élmény marad, és remélem találkozunk még. :) 
Puszi!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése